A közelmúlt nemzetközi kardiológiai kongresszusain több előadás is bizonyította, hogy az állandóan fennálló és a ritkán, rohamszerűen jelentkező pitvarfibrilláció az agyi katasztrófa kockázatát tekintve nem eshet azonos megítélés alá.

A K-vitamin-antagonisták (KVA) engedélyezése után több mint öt évtized­del kerültek be a terápiás eszköztárba az új orális alvadásgátló szerek (NOAC, non-KVA oral anticoagulant), mint amilyen például a dabigatran (direkt trombininhibitor, DTI), a rivaroxaban, az apixaban és az edoxaban (Xa faktor inhibitor, FXaI). A NOAC szerek farmakokinetikai profilja pontosabban látható előre, mint a warfariné, és kisebb gyakorisággal kell számítani arra is, hogy az alkalmazott szer kölcsönhatásba lép más gyógyszerekkel vagy bizonyos ételek­kel. Ezen túlmenően nincs szükség az alvadási paraméterek rutin monitorozá­sára sem. Eugene Yang összefoglaló közleményének célja, hogy elemezze az új orális alvadásgátlók szerepét a nonvalvuláris pitvarfibrillációhoz társuló stroke-kockázat csökkentésében.

Vasc Health Risk Management 2014.

Az apixaban a direkt Xa-faktor- (FXa) inhibítorok új osztályának legújabb képviselője, melyet a warfarin és az acetilszalicilsav alternatívájaként tanulmányoztak széleskörűen a pitvarfibrillációban (PF) szenvedő betegek stroke-prevenciójában. A két fázis III vizsgálat különös jelentőségét az adja, hogy a PF az arritmia leggyakoribb oka, amelynek fontos – súlyos korlátozottságot vagy halált okozó − szövődménye a kardioembóliás stroke. Az ARISTOTLE vizsgálat eredményei azt jelzik, hogy az apixaban jobb a warfarinnál a stroke és szisztémás embolizáció profilaxisában. Az AVERROES vizsgálat is szuperior eredményt mutatott az elsődleges végpont tekintetében aszpirinnel szemben, ami nem többletvérzés árán valósult meg.
Core Evidence, 2012. július

A European Society of Hypertension „Hypertension Arrythmias and Thrombosis” munkacsoportjának állásfoglalása a hypertonia és pitvarfibrilláció diagnosztikájáról, prevenciójáról és terápiájáról azt mutatja, hogy a tromboembóliás események prevenciójában ígéretesnek tünnek azok az új alvadásgátló szerek, melyeknek alkalmazása nem teszi szükségessé az INR rendszeres monitorozását.

A hypertonia a leggyakoribb kardiovaszkuláris betegség (a fejlett országok felnőtt lakosságának 20–50%-át érinti), míg a pitvarfibrilláció (AF) a leggyakoribb a klinikailag jelentős ritmuszavarok közül. A két betegség gyakran egyidejűleg áll fenn, és incidenciájuk az életkor előrehaladtával meredeken emelkedik.

A pitvarfibrilláció a kardioembóliás stroke fő oka. A tromboembóliás események profilaxisa acetil-szalicilsavval vagy K-vitamin-antagonistákkal történhet.  A közlemény az apixaban, a rivaroxaban és a dabigatran pitvarfibrillációban való alkalmazásával kapcsolatos III. fázisú klinikai vizsgálatok (ARISTOTLE, ROCKET-AF, RE-LY) rendelkezésre álló eredményeit tekinti át.

A pitvarfibrilláció kezelése sokat fejlődött, s különösen igaz ez az antitrombotikus gyógyszerekre. Az új ajánlások szerint a tromboembólia lehetőségét AF-ben mindig  mérlegelni kell, és a CHADS2 helyett jobb a  CHA2DS2-VASC pontrendszert használni az antikoaguláns terápiával kapcsolatos döntések meghozatalakor.